"Drága anya és apa!
Már hosszú ide sejtem,hogy veszélyes életet élek, s meglehet, hogy egyszer nem érkezem haz hozzátok. A jelek arra mutatnak, hogy az az este eljött.
Tudom sok bánatot és keserűséget okoztamnektek az elmúlt évek alatt. Sajnálom. Azt szerettétek volna, ha én leszek a megtestesült amerikai gyerek, aki hétvég sportol, közben pedig orvosnak vagy jogásznak tanul.
Ehelyett bűnöző lett belőlem, akinek a nevét elfeljtik a halála után.
Igen. Halott vagyok.
Hadd magyarázzam meg, hogy éreztem magam a földön, mely számomra mindig is idegen bolygó volt, kegyetlen vidámpark tele üres nevetéssel, rémálommal, kireksztéssel és gyűlölettel.
A társadalom által nagynak és jónak tartott emberk a szememben általában aprónak és gonosznak tűntek.
minthe lézer-szemüvegen át néztem volna a világot, s a felszín mögé hatolva azt is megláttam, hogy mi csak zombik vagyunk... bábok, kiket mások dróton rángatnak.
hadd kérjek megint bocsánatot... tudom,hogy megbántottalak titeket. Ti jók vagytok, mint ahogy sok jó ember él, és a gonosz elit ezt használja ki.
De a társadalom is változik. Az információs forradalom lassan kinyitja az ember szemét; meglátják, hogy a korábban általuk nagyra tartott emberek nem jobbak náluk. A régi hatalmi struktúrák  és fasiszta módszerek alul maradnak az új technológia anarchiájábal vívott küzdelemben.
Az egyszerü embe ideje jön el. Többé nem kell vágó marhaként mennie a harctérre a bankárok és fegyvergyárosok jóvoltából. Többé nem kell a megtévesztés ködében élnie, melyet hazug politikusok gerjesztenek.
A jövő a szabadságé...s én az életemet mindvégig a jövőnek szentelem.
Azt hiszem az egész Xuasus-szal kezdődött, aki tizenegy évesen lett a levelzőtársam. Havonta írtam levelet, melyben Amerika csodáiról áradoztam. Ő is havonta írt, és mesélet a szegénységről, a háborúról, a kegyetlen elnyomásról, mindarról, ami az ő életét uralta.
Egy év után nem érkezett több levél. Az én leveleim felbonetlenul jöttek vissza. Egy újabb év telte el, mikor megkaptam Xasus utolsó levelét, néhány septiben papírra vetett sort egy sikátor mélyéről.
Az apját letartóztatták és elhurcolták. Anyja megbetegedett. Húga meghalt, nem bírta az éhezést. Tizenegy éves korában Xasus utcagyerek lett, és a sikátorok mélyén talált otthonra.
Apa, kértelek, hogysegíts rajt. Emlékszel? De azt felelted: Más ország, más törvények. Semmit sem tehetünk.
De én nem könnyen  feljtek el egy barátot...
beültem a könyvtárba. Megtudtam, hogy Xasus országában diktatúra van, ami ellen kommunista gerillák harcolnak, míg az egyszerű nép csak szenved.
Megtudtam, hogy fegyvereket Európából, Oroszországból és...Amerikából csampészik. Néhány azember nagy profitra tesz szert egy egész nép kárára.
Sokat olvastam a háborúról: a történetéről, a pszihológiájáról, a borzalmairól. Ti erről semmit sem tudtatok, bár ekkoriban rémálmokkal viaskodtam éjszakánként, emlékeztek?
Rájöttem valamire: csaknem minden háborút egyetlen ember vagy emberek egy kicsiny csoportja indít el. És az egszerű kisembernek nincs más választása és ágyútölteléknek lenni, míg a családja otthon rémülten várja a híreket.
Megtanultam, hogy az állam fontosabb, mint az egyén. Megtanultam, hogy a politikát vérrel írják. De sosem tudtam elfogadni, hogy ez így van jól.
Emlékszekl, apa, szinte megőrültem a könyvekért! Szombatonként a könyvesboltba kellet vinned enegem. Minden érdekelt. A repülő csészealjaktól Kennedy elnök haláláig, vallásoktól az okkult tanokig, mindent szomjasan ittam magambana. Megismertem a föld történetét, és lassan lehult a hályog a szemről.
Megértettem az igazságot: Vox Populi, Vox Dei. - A nép hangja isten hangja.
Az elit tagjai paraziták, vámpírok, kik kiszívják a nép életerejét, s mi szép a földön, azt gonosszá változtaják.
Ekkor született az új énem: Anarchia! Xasuson nem segíthettem, de Gotham lakóit sanyargató elnyomás ellen felemelm a szavam.
Kérlek benneteket, ne gondoljatok rosszat felőlem. Én csak egykis józan észt szerettem volna vinni egy őrült világba. Egy kisidőre megvalósíthattm az álmom, én voltam...A NÉP HANGHJA!
Egy napon-ami nincs talán olyan messze- a zsarnokok eltünnek a földről korábbi rabszolgáik gúny kacaja közepette. E napon rájöttök, hogy igazam volt, büszkén mondjátok majd a világnak: A mi fiunk tette mindezt.
Szeretetttel:
Anarchia (vagyis Lonnie Machin)"

ez Anarchia bucsú levele a szüleitől,de ez világossá válik,ha elolvasod a dokumentációt.ezt tegnap olvastam,de nem először.nagyon régen történt. általános iskola nyolcadik osztályában valamikor.akkor még máshogy láttam a világot és hasonló eszmékről még nem is nagyon hallottam,miután ezt olvastam, ne nézetem utána,lusta voltam,szerintem,de elkezdtem törődni az elgondolással és beleépült atz álmaimba. akkor jött az A betűs korszak, emlékszünk rá mindannyian, igazából nem tom meddig tartott.főnök Te emlékszel?de ott volt. nem sokat tudtam.sőtt egy ideig nekem az Anarchia egyet jelentett a szabadsággal.amíg a kezembe nem nyomtál különböző dokumentációkat. és persze a törtélem könyv Bakutyin meg ilyesmi.hát igen.azthiszem kinőttem és mégsem valahol ez mélyen mégis egy érzés és valahol,azt hiszem ezt nem lehet kinőni.valahol mindig meg lesz.de már nem hordok kitűzőket és festem a falra vagy akárhová :"Tedd tönkre azt ami tönkre tesz!" (-Tűz esetén- Was tunn venns brent?- nézzétek meg és szerezze meg valaki,mert újra meg szartném nézni, ez egy állat film). az érzés nem veszett el csak háttérbe szorult, ha majd sikerül a saját lábamra állnom akkor azt teszek amit akrok,addig ez nem megy teljes mértékben,mert tartozom a szüleimnek azzal,hogy megmutatom, nemhiába költik rám az a rengeteg pénzt,meg akarom mutatni,hogy megérte az időt és pénz és minden egyebet,ők gondoskodnak rólam és egyszer én is akarok róluk és nem is akárhogy ezért kell jól teljesítenem igazából egyenlőre jobb célt nem taltam magam,de ez is valmi, ráadásul nem is kis valami,szerintem. addig marad ez.igyekszem nem áthágni bizonyos törvényeket  igyekszem a karma szerint élni. aztán majd egyszer,majd egyszer valami....
tegnap este megirtam a zh-mat.esszét kellett írni.220-250 szavasat,két téma:
1.Mi a költészet?
2.jellemezd a BA rendszert magyarországon az anglisztika és amerikanisztika szakra kisarkosítva olyan objektívan ahogy csak lehet
na melyiket választottam.aki ismer annak nyilván való.
a költészetet választottm.meglehtősen egyéni és alternatív vélemlnyem van erről,rremélem jó lesz.bár nem vagyok benne biztos,hiszen írni még mindig nemtudok:(
nomind1 majd kiderül.