5nappal azelőtt láttam utoljára mielőt elment..nem becsültem meg eléggé azt az időt ami vel töltöttem.hirtelen tavozott.az  fajta ember volt aki mindig mozgasban van,sosem tudott megallni,ez elonyere valt abban amit gyermekkoraban tanult,hogy csak a saját verejtékéből élhet meg"-amikor ő születet még ez volt az  életfilozófija a szegényebb rétegben,ahonnan származott. mindent,de mindent abból az izzadságból építet fel.az a fajta ember volt akihaz mindennel lehetett fordulni,mindent megtudott javaítani vagy ha nem hat megprobalta es inkabb tobb,mint kevesebb sikerrel.örökmozgó és életerős volt.ócska nem túl disznó vicceit és különböző történeteit élete 74 évéről már már ezerszer hallottam.megszoktam már,hogy szürcsöli a levest a vasárnapi ebédnél és,hogy meg mondja a véleményét...mindenről. éles és konzervatív kritikával látta a világot és eszt mindig ki is mondta.minden egyes alkalommal szót emelt a pirszigem ellen,akkor zavart,most hianyzik.igy van ez.mostmar sose lesz ott.elment.sokan voltak a temetesen.sok embert ismert es sokaknak segitett,mert szivesen segítetett azoknak akiről tudta,hogy megbecsülik a munkáját.
szep volt a szertartas,de az elköszönőbeszédben volt némi képzavar,de ez már mind1.
aztan a temetes...szornyu a gorombasag amit a temetoi munkasok,akiknek az arcara nem az ido hanem az alkohol vajta a rancokat, leművelenek.végülis megértem őket ez nekik csak munka,de azert nem kellemes latni,hogy milyen hidegen hajigaljak a viragokat meg a koszorukat és,hogy tapossák egyenesre a síron a földet,még ha ez is a jó és gyors módszer.nomind1.kellemetelen volt a részvéteket fogadni,mert a az emberek70%át nem ismertem még ha rokon is volt közöttük.
aztán a tor.ilyet se éltem még át,dee most megvolt.a hasamra nézve örültem, a töltött káposzta,majonézeskrumlisaláta,fasírt,pogácsa és egyébb apró sütemény hagyeknek,viszont az okozatnak,nem de ez természeteses.
igyekeztem az önzőséget elkerülni,mert ugye miért is sír az ember,ilyenkor?mert bántja az,hogy már nem lehet az élete része az akit szeretett és elvesztett,ugyanakkor a fálydalom meg marad,mert ott lesz egy seb a szívben.egyidő után begyógyul és már nem fáj annyira,elfogadjuk.hiányozni mindig fog a mig el nem feljtjük.és az akit szerttünk az nem feljtjük el,mert csak az hal meg igazán akit elfeljtenek.ugyebár.erről ez a véleményem.
a szünet nekem hosszú volt.a temetés miatt pussz egy nap a vasutas sztrajk miatt plusz 2.mindkettő olyna idő pontra esett,hogy nem láttam értelmét utána bejönni ,mert nem értem volna be a szemináruiumra,akkor meg minek,ha még nyújthatom a szünetet.viszont 1hónap múlva vizsgaidőszak,meg kell szereznem a dolgokat.de gyorsan.
nincs valakinek anglisztikas felőbb éves ismerőse?:p
a szünet beli időm nagy részét Vele töltöttem,természetesen minden szokásosdolog meg volt ami eddig,mostmár unom és elegem van,magamból is.
sose hazudjatok annak akit valóban szerettek.sajnos én meg tettem,mert csak magamra gondoltam.rosszul tettem.régen történt,de most derült ki és ez még rárakott a egy lapáttal a dolgokra.nem hagy el,de nem bízik bennem.meg kell változnom,olyanra amilyen régen voltam,mert ez így nem jó és fogalmsincs mi tett ilyenné amilyan most vagyok,de ez már nem jó.ezalatt nem teljes változást értek csak részeket,de az sem jó.
szoval igyekszem nmcsak masok es magam,hanem az Ő számára is elfogadható viselkedést produkálni. félre ne értsen senki,nem akarok a bábja lenni,hogy ollyná válok amilyenné Ő akarja, csak vissza kanyarodok kicsit a régi önmagamhoz,mert egy félév alatt felszettedtem pár dolgot amikre már nincs szükségem,szóval igyekszem elhagyni őket.
szoval tortura.most igyekszem jóvá tenni  dolgokat és menteni a menthetőt.
mindazonáltal jó volt Vele a szünetben,jól éreztem magamat.szép napokat töltöttünk együtt és együtt főztünk és ez meg lehetősen jól megy nekük,meg fagyasztott zöldséggel ,sóval,cukorral,ilyen olyan husokkal,hallal hajigálni egymást a Korába.szeretek Vele dinkulni.
szertem Őt.
de most nem hisz nekem,úgy hogy igyekszem minél több kellemes meglepetést okozni neki,sőtt néha tudtomon kivül is sikerül és ennek örülök.
...a sors összeláncolta kezünk...viszont még tanulnunk kell egymástól,hogy a kulcsot megkapjuk...hogy aztán mi lesz,nemtudom...lehet,hogy ujjaink szorítása már nem akar majd engedni egymástól vagy mégis...de nem látok a jövőbe és kitudja mi jöhet még...ráadásul 2012-be úgyis itt a világvége,szóval egyszer élünk:Pvagy ilyesmi.