vége...
ha kb. 2hónapja történik akkor még azt mondom sajnos,ha kb 1-1,5honapja akkor gondolkodom rajta,hogy sajnos vagy végre és szűk3hete azt mondanám,hogy végre...
és most már mondhatom is...mert pénteken végre vége lett...illetve felfogta,hogy vége...
11 hónap és 13 nap, eddig tartott ez már majdnem egy év.sok idő,nagyon sok.
esetünk próblémája meglehetősen összetett.
aggasztott,hogy csak akkor kellettem neki igazán,ha elveszíthetett. majd az ez egész idő alatt próbáltam megfelelni neki,legalábbis onnantól kezdve,hogy elkezdenek kiderülnui a dolgok,nem tudom miért adtam oda szabadságom a kzébe,mikor legutóbb tettem ugyan ezt egy lánnyal akkor megérte,neki viszont hamarabb is oda adhattam volna.
türtem és és vártam,hogy majd igazán jut rám figyelem,de nem,mert csak én nem voltam fontos,minden más igen.engem lehett futtatni,féltékennyé tenni elő szeretettel,ugráltatni.aztán olyan augusztus közepe felé telt be a pohár először...akkor mondtam neki először,hogy ennyi elég volt.akkor tettem dolgokat amiket meg bántam és őt megbántottam,de  végül újra együtt voltunk és ahogy éreztem,hogy megint ugyan ott járunk,akkor kezdett el kínozni,mert nem akart egyedül lenni,viszont türelme sem volt egy új embert megismerni,én pedig újra megtörtem és lehajtottam a fejem és tőrtem tovább a jégesőt.idővel belátta,hogy ideje volna már neki is alkalmazkodnia hozzám,de csak nagyon idővel:( aztán csak hajtogatta,hogy már így is mennyi mindent feladott miattam,hát én is.többekközt a legfontosabbatakat.a barátaimat.végül aztán tényleg betelet a pohár a és türelmem is elfogyott-kicsit ironikus, de-pont karácsonykor és azóta megy az agónia,mertrádöbbent ,hogy mennyit veszíthet,ha végleg elveszít,ha ez van.nekem elfogyott a türelmem és már nem is akarok többet tűrni tőle.sőtt kifejezetten egyedül akarok lenni,ilyan szinten egy darabig most.próbálta bebizonyítani,hogy teljesen meg változik,hogy olyasmit mutat amit eddig nem látttam,hiogy túl büszke volt,hogy meg mutassa az igazi énjét...én viszont már nem is vagyok kiváncsi rá.majd egy éve volt rá én meg tovább akarok lépni,de nem hagyott,hívogatott és követett minden hová,teljesen megfolytva éreztem magam ezért olyankot mondtam neki amiket nem gondoltam volan,hogy kifogok mondani,de kétségbe estem.
ha valaki fuldoklik,nem akar kompromisszumot kötni sem a folytogatóval se a folytással,egy szerűen csak küzd,hogy életben maradjon.ő kompromisszumokat ajánlgatott,de én mepróbáltam meg szabadulni tőle,végül csak elszöknöm sikerült és utána sem szívesen talkoztam vele mikor közölte,hogy felfogta(végre!!!).
Ő egy tükör volt nekem,mert rájöttem,hogy hogy van két rejtett tulajdonságom amit a nem is kicsi türelmem elnyomott.
nem figyelt rám és én hisztiztem,hogy felhívjam figyelmét,sokat adtam,de soha se kaptam vissza csak töredékét ezért önző lettem.illetve voltam mindkettő mindig is,csak volt türelmem,hogy kivárjam amíg rám figyelnek és én is kapok és szeretném visszakpni türelmem és szeretnék olyanokkal talkozni akikkel már régóta nem sikerült.
szóval ezért hálás vagyok neki,hogy ezt megmutett és persze a sok szép pillanatért amikben részünk volt ennyi idő alatt,de jobb hogy nincs már,az érzés majd biztos hiányzik,hogy legyen mellettem valki,de most esősorban egy kicsi magányos elszigeteltségee vágyom.
soha többé nemfogom hagyni,hogy megkössenek,nem fogom lehajtani a fejem és soha többé nem hanyagolom majd el a barátaimat,ezeket most megtanultam és igyekszem vissza szerzni a türelmemet....
mindazonáltal nem állítom,hogy "kisangyal" voltam,mert én is hibás voltam sok dologban és igen, kezelhettem volna máshogy helyzeteket,de nem szeretek csak egy plüss maci lenni ami nem szól vissa,aludhatsz vele,használhatod a szék vagy asztal lába alá ha billeg,vagy ha olyanod van bele is rughatsz,mert nem szól, és ha egyedül vagy hozza bujhatsz,viszont cserébe néha kimosod, vagy épp varsz vagy szerzel neki valmi kispólót vagy egyebet.hát körül belül így éreztem magam legtöbbször...
nem voltam tökéletes pár,de egy ideig az akartam lenni vagy legalábbis majdnem tökéletes,csak nem szavaim nem találták a fület.után viszont élni akartam.
nem vagyok egyszerü eset ezt be kell látni és tökéletes sem.legalábbis szerintem.
most haza költözik.Miskolcra,igazából nem bánom,mertmég mindig rám akaszkodik,pedig mondtam,hogy szertnék már végre egyedül lenni,de kénytelen voltam belemenni,hogy ne legyen rosszabb.
a végére a akrtam tenni valami búcsú számot,de egyiknek sem passzol a szöveg igazán,csak a zene hangulata.
viszont múltkor látttam Betegsrác blogján az The Offspring - The Kids Aren't Alright klippjét amit eddig még nem,ez más csak azért is furcsa,mert szeretem azt a számot,sőtt megesett,hogy régen órákig hallgattam.melleseleg nagyon jó a klipp,szerintem.no mára ennyit.