kezdjük a tegnappal,tegnap megint ücsörögtem a TIK mellett a napon,pipázgattam és néztem,ahogy mindenki más rohan,valamerre,álltában ezt teszem ilyenkor.furcsa,de jó érzés,mondjuk lehet kicsit olyan vagyok mint a tücsök(tudjátok a hangya részeges haverja) és ha jön tél majd szépen megdöglök.szóval csak ültem és kvaroktak a fejemben gondolatok,mint álltalában,csak hasonló helyzetekben sokkal aktívabban.
ekkor elhatároztam,hogy nem várok míg Bea visszamegy Debrecenbe,hanem felkeresem msn.utálok ilyen dolgokat úgy megbeszélni,hogy nem tudok a másik szemébe nézni,de most mégis kellet és így jó.beszéltünk,bocsánatot kértem tőle,mindenért és ő is bocsánatot kért és most jó.sokkal könnyebnek érzem magam.bár még mindig nem tom,hogy mi igaz és mi nem vagy hogy kinek hidjek igazán,de ez már nem is fontos,mertnincs szükségem a múltam,legnagyobb részére,nert csak húzza a hátam,szóval ami nem kell,azt ble hajigálom az árokba.szóval szépen,de folyamatosan,teljesen magam mögött hagyom és így jó.
este: az állandó társaság gyült össze,elmentünk vizipázni,igaz,hogy vagy 15embert hívtunk,de legalább az 6fő,a mag ott volt.ücsörögtünk,beszélgettünk,szívtuk és fujtuk a füstjét.aztán jött a váratlan forudlat,mert nem ugy számoltam,hogy berugok,de mégis,mert hát ismerősök meg 3 koccintós(bloleróval,mert úgy nem olyan rossz:/ de mit válogatnak énnemértem,"jó nekünk a saris":) szóval csak sikerült megint annyira eláznom,hogy megint Sophiéknál aludtam a padlón,úgy tűnik lassan oda is bérelt helyem lesz,mint anyánkéknál:) aztán döglés és ma megint,party.pontossabban jó fajta házi,csitt-csatt Ádáméknál,az is családias,meg filózós.szóval nekem jó,csak előtte ennem kell,mert megdöglök.
a héten elég jól jött ki a kölcségvetésem,minimális,fogyasztáson vagyok és a vagdalthús konzerv sem olyan rossz,föleg ha nem nézek és nem gondolok rá:) már várom,hogy haza érjek és főtt étel kerüljön a számba:)amúgy elélek így lét minimumon is és CSOKInak hála legalább fenn vagyok egész nap és a vércukorszintem sem zuhan annyira,hogy nem látok töle.

ma feküdtem egy szobában és hallgattam, egy számot számot, egy szobáról.lehunytam a szemem és másol voltam, egy másik szobában.nagyon rég jártam ott és ez a szám szólt sokszor és volt ott egy tünemény.az ő szobája az a hely.szerettem ott,szeretem őt és hiányzik,de őt Pestre fújta változás szele és már rég nem láttam.segített megtanulnom,hogyan mondhatok nemet,ha megbabonáznak.talán egyszerűnek tűnik,de nekem meg kellet tanulnom.hiányzik,ő is egyetlen számomra valamiben és tudom,hogy az idő nem tudta szét szakítani a fonalat köztünk.