Nehéz a gyomrom, gyengék és fáradtak a végtagjaim. Én is fáradt vagyok. Tegnap szülinapi buli volt. Pontosabban az eredetileg a Sophié később kiderült, hogy az enyém is, nekem ez a meglepetés erejével hatott, lévén, hogy én szerveztem meg, nagyjából. A lányok viszont kitettek magukért. Köszönöm, Dóri, Lia, Marcsi. Ismét csak a MAG volt ott, meg pár pszihomókus lány, de így is rendkívül jó éreztük magunkat. Volt lufi meg szülinapi transzparens, sőt még formás kis szülinapi poharak is, amiből aztán Jagert ittunk;) végülis miattuk még partycsákót hajlandó lettem volna felvenni, bár aszt hiszem az Attilán állt volna legvicesebben:) Nem hittem, hogy megint 21 leszek és mégis, elvégre a Főnökkel már avattuk magunkat a nyár végén. Éin mondtam Sophinak, mert egyedül Ő említette, hogy tudja, igen nekem is most volt, hogy ne törje magát, de Tőle kaptam mégis az eddigi legfantasztikusabb ajándékot, mert olyat rajzolt nekem, hogy majdnem bes***tam-beh****ztam ott helybe, még faszányos keretezést is adott hozzá, de nagyon remélem, hogy nem az „ajándék Dave” üveg palotáját adta nekem. Köszönöm Sophie, nagyon és még annál is jobban. Képek sajnos nem készültek. Örültem nekik nagyon. Szeretjük őket nem is kicsit, sőt le se tudom írni. Hazáig sajnos nem jutottam el, mert ott eldőltem az egyik vendégágyon, és magamra húztam egy függönyt (ott volt összehajtva). Reggel nem kicsit volt kupi, de Liával elintéztük a nagy részét, illetve okosan kimentettem magam a mosogatás gyanúja alól, már nem mintha rám akarták volna bízni. Viszont még reggel kaptam egy óriás életmentő túrórudit ami már csak cseresznye volt a hab tetején. Most jó, és örülök, szeretem őket nagyon, örülök, hogy vannak nekem, hogy itt vannak és vagyunk egymásnak.