már régóta terveztem egy posztot a halál téma köréről, de ez nem most fog megjelenni. ma azért írok mert vasárnap van és most tudtam meg, hogy valakinek aki nagyon kedves nekem,meghalt az édesanyja.

az emberek azt mondják, "részvétem",de ez sak megszokás. nem hiszem, hogy jelent nekik valamit ez a szó.talán együtt érzést vagy valami, hasonlót. részvét a fájdalomból satöbbi. nem is igazán érdekes.

morbid ezt kimondani, de mindegyikük előbb utóbb átesik ezen. ez így megy. azthiszem így jobb,mint fordított esetben. mármintha egy anya veszti el a gyermekét. tulajdonkép helytelen az összehasonlítás, de most ez is mindegy.

azt szoktam mondani, hasonló helyzetekben: gondolj rá mindazzal a szeretettel, amid csak van és engedd el!

így tovább léphet és újra belép a körfogásba. ezekután marad a fájdalom, de szerintem, ha képesek vagyunk túllépni a múltunkon, akkor csak a szép emlékek maradnak és mi is haladhatunk tovább.

vasárnap van és ez a szám előbb utóbb kapott volna egy