FeÄnor blogja

a hétvége tényleg fantasztikus volt,jól éreztem magam Vele és Miatta.de tovább nem részletezem.mindazonáltal a kétely nem tünt el.megmondtam neki is.fogalmam sincs mihez kezdjek.a tényálladék ugyanis az,hogy szeretem,legalábbis ezt nagyon erősen érzem,viszont érzem a kiváncsiságot az 1milliomod rész felé.mert ha Ő tölti ki a 999.999 milliod részt akkor is marad 1 ami mindig vonz,mert az az egy mindenkinél megvan,szerintem.ez az egyes az emberi gyarlóságok listáján épp nem a legelső,de meglehtősen előkelő helyen áll,és pedig úgyhívják,hogy: KIVÁNCSISÁG. aki ismer az tudja,hogy mindig is volt bennem,minden fajtájából,de az utóbbi években különösen a lányok írányába.bár szerintem így normális,ifjabb korban a könyvek,ősi kultúrák és a technika felé mutattam érdeklődést,aztán olyan 15éves korom környékén ez mind picit háttérbe szorult és jött ez bizonyos nőstények iránti érdeklődés.véleményem szerint szerintem más fiuk is hasonló képen vannak ezzel.mindazon által mialatt azért szenvedtem,hogy megszerzzem azt a 999.999miliomod részt ez a ffajta kivancsiság a háttérbe szorult és amikor belefáradtam ez az egész újra feléledt bennem és zaóta nem hagy nyugodni,pedig most az enyém lett a nagy rész,de még mindig kell a kicsi,így érzem.már pedig én nem vagyok az figura aki a kettőt együtt tudja csinálni.ezt biztosan tudom.viszont,ha a nagyrész mellettem lehetne,tehát Ő akkornehiszem,hogy igy lenne,mert egész hétvégén be voltam telve vele és csakakkor kezdtem ezt el újra érezni mikor már haza felé tartottunk a vonattal.miért van ez.mondja meg valaki!ne monjátok,hogy hulye vagyok,mert az ilyesmivel en is tisztaban vagyok,olyasvalaki mondjon velemenyt aki jartas a lelektanban valamilyen szinten,már ha van ilyen azok között akik olvassák a blogom.már ha egy embernél több olvassa:s megint kezdek ott tartani,hogy uvölteném: HAGGYANK MÁR BÉKÉN! MINDENKI! igen egykicsit egyedül lenni,ez most jól esne. nem sokáig csak amig meg nyugszom végre,de sajnos a problémáimat maganak kell megoldanom. no mind1.lényeg,hogy nemtom mivan.úgy váltunk el mint két szerelmes,de most én kavarok,mert én vagyok ilyen kibaszott határozatlan,de fogalma sincs,hogymiért.de szar.bár jóll lehet néha a megoldás ott hever az orrunk előtt mésem látjuk vagy nem akrjuk látni.ha viszont mégis meglátjuk a megoldás tőrét vajon ki tudjuk -e húzni a megoldott falból,mert a fölvevő és eldobó kéz már rájött,hogy nem is akarta ezt megoldani vagy igen de akkor ilyesmin nem is gondolkozik többet.ebbe most belebonyoldtam de remelem ertheto.ha nem akkor nemtom,neha nekem se,de elobb utobb majd kiotlok valamit.
viszont fel merült bennem egy másik kérdés is: vajon ha egy kapcsolatból táv kapcsolat lesz,akár az eljétől fogva akár csak valami miatt,eldönthető a felek kezdeti viselkedésn,hogy vajon hogy alakul majd? mert az elo kapcsolatomnal nem merult fel bennem ilyen milliomodos téma,csak amikor már egyértelműen és kölcsönösen nem úgy szerettük egymást ahogy neki indultunk,de ez talán mindenki számára közismert.
azt mondom: I have to reflect on this.
mas tema: A coopé turo csoki: eddig azon gondolkodtam,vajon milyen lehet az a turó rudi amelyik nemjó,merthogy a csomagolás és ár ellenére,gyakorlati és izbeli kulombseget nem ereztem.ámde tegnap este a szeminárium után át szaladtam a szemközti boltba,mely tagja annak a bevásárló láncolatnak melynek nevét mármár sablonosan hatalmas ügyességel elrejetettek a coopé szóban.lényeg az hogy a turó benne rendkivül kásás volt és ez az izén is érzett,nem volt savanyubb vagy semmi ilyen,de mondjuk az almán is érezni ha kásás.szóval nem volt jó.ne vegyetek ilyet,ÉRTEM.persze nyugodtan én nem tiltok meg semmit,de én előre szóltam:p