dolgozó ember lettem,mit ember?! Egy egész brigád. Legalábbis az első nap után,olyan izom csoportjaim fájtak,amikről nem is tudtam, hogy egyáltalán vannak és kb. úgy mintha több embernek fájna egyszerre ugyanazon a helyen (gy.k.: ezért brigád:) . Hogy mit is az  csak most jön (már ha még valakinek nem mondtam volna még). Szóval, ha lehet így mondani: a „zőccség iparban” dolgozom. Zöldségeket pakolok ládákba, ha úgy adódik szalagra is pakolom, illetve fóliával takarom vagy megszabadítom őket, a fogyasztói társadalom által nem kívánatos, részeik vagy egyedeiktől. Valamint rekeszeket és faládákat pakolok ide is oda is. Napi 12órában. Egyenlőre nappal, később pedig, éjszaka, mert az jobban fizet Tüntünnel,is mert ő s csak neki kötöttebb a szabadideje, amit melóra fordíthat. Egész júniusban melózni fogok, hogy mehessek Hegyaljára, szóval még mindig csak hétvégén vagyok otthon.

Eddigi tapasztalatim alapján a krumplik mindig jófejek, node a káposzták…hát még a karalábék. A répák nem rossz arcok, viszont a faládákat egyértelműen nem szeretem.

 
A hétvégén toltam egy 26órás ébrenlétet, hosszú idő után újra találkoztam Ananásszal és egy délutánt átsétáltam vele Szoboszlón. Voltunk a Pipacsnál, akitől visszakaptam a Chihiro DVD-met hosszú-hosszú hónapok után és láttam hol is él Ő. Gyönyörű piros szobában, sok szép kép közt. Valamint vasárnap, szórólapoztunk a főnökkel a Nagyerdőn meg a főtéren és szereztük kellemetlen élményeket magyargárdistákkal meg scientológusokkal, ignoráns és bunkó emberekkel és valakivel, aki figyelt minket.